Az út pora
Hátamon egy rongyos batyu
Benne minden vagyonom.
Mégsem a súly húzza vállam,
S nem is a nagy unalom.
Messze járok, sarkamban már
Nem taposnak emberek.
Mérföldekre otthonomtól,
Már senki sem integet.
Szám sarkában mégis ott ül,
Egy mosolygos kis figura.
Jól tudja hogy mi a dolga
Nem is hall panaszt soha.
Szememben bár út porától
Könny forrású kispatak
De ki szomjas, azt én úgy itatom
Hogy minden csepptől felkacag.
Nadrágszáram sártól nedves,
S cipőm sem a régi már,
De minden nyoma lépteimnek,
Csupa, csupa napsugár.
Es télen mikor fázik szivem,
Nagykabátba öltözök,
Itt ott lyukas, s zsebeimben,
Bár kedvesen, de csend zörög.
S az emlékeim mint csillagok,
Mit mások sosem érnek el.
Csak nekem fénylenek az égen,
S csak bennem égnek el.
/28.02.08. Kucza Aniko/
digg it
del.icio.us
