...ambivalens...
Egyszer volt ami igazan fajt, es faj azota is. Amit igazan magamenak ereztem, hittem. Aminel marcsak masabb lesz, de jobb nem. Es hogy ezt elveszitettem. Akkor eppenhogy revbe ertem, de mielott a kod eloszlott volna hogy latszodhassak, hogy megmutathassam magam igazi valomban a revet elvontattak.....Ugy ereztem magam mint az a viragszal amit eppen akkor szakitanak le mikor a bimbo nyiladozni kezd, es ez a virag csak egyszer nyilik eleteben. Hosszu ido utan lett valaki akinek ugy lattattam volna magam ahogy senki nem lat, minden fatyol vagy alarc es minden nyom nelkul. A tiszta igazi onmagam. Nagy volt a vihar amig odaertem....tul hosszan is tartott talan....vagy a varakozas volt rovid..... Azt mondjak, ha igazan szeret az ember valakit akkor elengedi, de azt senki nem mondja hogy hogy ne legyen nehez. Vannak dolgok amikbe bele kell torodni, van amibe bele is lehet, es van amibe csak megprobalsz...Tudom ez az elet rendje...de akarmelyik is ervenyesul a remeny hal meg utoljara ha a sziv igazan szeret. Es az a sziv mar nem akar dramat, nem akar ekes szavakat. Mert az a sziv mar csak szeretni szeretne, tisztan, onzetlenul, es beket akar es nyugalmat.
digg it
del.icio.us
