Oo! Azok a mocskos szornyszulott gondolatok! Azok a baljos erzesek amik eroszakosan eletbentartanak, hogy masnem a felelem es az ijedseg woodobabajakent eljem az eletem. Mert valakinek annak is lenni kell... Mert nem eleg egy szerep a szinhazban. Nem eleg gyakorolni a fuggony mogott! A kozonseg tapsa vonzo! de verzo ajkaikrol kegyetlenul csopog a kritika! Kimeletlenul szikraznak a tekintetek es minden egyes mozdulatodban altaluk belelatott gyanakvasai kisertetkent vegyulnek ossze arnyekoddal, hogy nehogy egy pillanatra is elfelejtsd, csak egy csupasz lelek vagy. Gyotrodve fetrengsz a utca ezrek labatol megtaposott mocskaban. Nem szabadulhatsz onmagadtol.... Hat kivagy te? Es miert letezel? Mit mondanak szavaid? Csak beloled jonnek.... Mondod te: Nemhiaba minden maskara, az alarc ala nem lathat senki sem! Tevedsz! A kutyak erzik a felelem szagat! Es minden amitol felsz megvalosul! Ugyhogy ne nezd a kozonseget! Magadnak jatsz! Csak magadnak....

"Something I Can Never Have"

I still recall the taste of your tears.
Echoing your voice just like the ringing in my ears.
My favorite dreams of you still wash ashore.
Scraping through my head 'till I don't want to sleep anymore.

/Nine Ich Nails/

A kergetozo orvenyek mar nem huzzak le a melybe es a csillamporosnak tuno ajkairol sem pattannak vissza csokok, dobald csak kedves......dobald magad.

Velem minden a legnagyobb rendben :D

Oh, igen, az a bizonyos hetedik erzek ami annyira dolgozik bennem mindig, ami miatt egetnivalo lennek mint a boszorkanyok. Nem tettem semmit de megmutattad magad, a sargafogu valodat! Menteni akartalak, de utolag latom magamat mentettem toled. Most szeles mosollyal es nyugodt szivvel terek nyugovora..... mert en tiszta vagyok.

Hátamon egy rongyos batyu

Benne minden vagyonom.

Mégsem a súly húzza vállam,

S nem is a nagy unalom. 

Messze járok, sarkamban már

Nem taposnak emberek.

Mérföldekre otthonomtól,

Már senki sem integet.

Szám sarkában mégis ott ül,

Egy mosolygos kis figura.

Jól tudja hogy mi a dolga

Nem is hall panaszt soha. 

Szememben bár út porától

Könny forrású kispatak

De ki szomjas, azt én úgy itatom

Hogy minden csepptől felkacag. 

Nadrágszáram sártól nedves,

S cipőm sem a régi már,

De minden nyoma lépteimnek,

Csupa, csupa napsugár. 

Es télen mikor fázik szivem,

Nagykabátba öltözök,

Itt ott lyukas, s zsebeimben,

Bár kedvesen, de csend zörög. 

S az emlékeim mint csillagok,

Mit mások sosem érnek el.

Csak nekem fénylenek az égen,

S csak bennem égnek el.

/28.02.08. Kucza Aniko/

Save the Earth

It's the only planet with chocolate

Olvasni, figyelni, tanulni a leptekbol, nyomokbok, emlekekbol, ujdonsagokbol sokfele vihetnek a kosza ut soran, de nincs olyan nap vagy perc ami haszontalanna valik, s en ma a zarandoklasom tobbnek erzem, mert megertettem, hogy az indulatok es a szavak mint peldaul az hogy Szeretni es Utalni, nem mas mint a pillanatnyi allapotok meggondolatlan szovivoi. Amikor a sajat korlataidtol nem tudod megfogalmazni magadban a lenyeget.