Csak kapkodtam a fejem korbe...uuu de jo hely ez is... uu dejofej vagy te is.... :) Es lecsuszott ket almaboros froccs, es ket long...long-ajjjlend koktelocska. Is. Aztan mar az is termeszetesnek tunt amikor a pultossal angolul beszelgetek plusz soronkivul rendelek, es egy vadidegen kedves neger sraccal is, aki az ujdonsult haverom szerint kisse budos volt :) En szerencsere nem ereztem. Az SS tisztre emlekezteto kopasz igen szoke szempillakkal megaldott ijeszto kidobofiuval is bajosan megertettem magam, mikor ki be rohangaltunk - amit nem lehet. Es a fenypont a negy uj magyar barat akiknek ezt a fergeteges, felejthetetlen estet is koszonhetem. Es ma folkeltem vidaman.. de mi az a fajo pukli az arcomon??? Hogy kerult az oda?? Huuuuhaaaaa ..... :P :)

......tegnap este. Sajog a labam a tanctol. :-)

Utalom azokat az embereket akikhez kedves, normalis vagy es megis szonelkul atlepnek rajtad mintha nem is lennel....az ilyenek gyavak, lelkiszegenyek es szanalmasak!!!!

Az ilyenektol hiaba varod a valaszt arra hogy "Miert?" Olyan butak hogy meg ok maguk sem tudjak.

Miert csak a madaraknak es a szep lepkeknek es ugyegyebkent, miert csak az allatoknak van szarnyuk? En is repulni akarok...en is el akarok szallni neha, felroppeni a kis gallyacskamrol mikor ugy erzem eleg, nem maradok tovabb...vagy ha csak mert olyan hivogatoan lengedez a szel hogy lovagolni akarok a hatan, es nagyokat kacagni mint a kisgyermek a hintalovon, vagy ha eppen mert elvezni akarom a suhogasat a sebessegnek amikor kigyozom a levegoben a legorvenyekkel egyutt mint valami szellem.....en is repulni szeretnek....elvezni a teljes szabadsagot. Meglesni mindent magasbol...de nem uralkodni megsem. Leszalni a foldre ...de nem leesni. Megpihenni haztetokon.... de nem megfaradni. Es ujra folszallni a magasba es tova menni messze messze...hogy hianyozzak is majd egyszer.

When we are happy we are always good, but when we are good we are not always happy.

azaz

Mikor boldogok vagyunk, jók is vagyunk, viszont amikor jók vagyunk, nem mindig vagyunk boldogok.

( Oscar Wilde )

Kezdetnek legyen ennyi.
Aztan szepen sorban hagyjuk hogy mindennek eljojjon az ideje. Csak azt kell megelozni ami tul lassu es tul bena.