ha a zene érinteni tudna, akkor ez a szívemet simogatná a te kezeddel....

fly with me

"Uralkodj! De csak saját magadon! S meglásd, majd minden a tiéd akar lenni... "

én

Mindig az a valaki erősíti meg bennem hogy csak magamra számíthatok, akitől legkevésbé várnám.... talán ettől is ilyen hatásos.

A megbocsátás az egyik legszebb dolog a világon. Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.

'miből van több homokból vagy vízcseppből?' - szolt a kérdés felém.

'pont annyi, amennyi hianyzik az egyikből ahhoz, hogy a másik több lehessen ' - válaszoltam...

...azt ígértük nem bántjuk egymást....és én nem bántottalak.

Oo! Azok a mocskos szornyszulott gondolatok! Azok a baljos erzesek amik eroszakosan eletbentartanak, hogy masnem a felelem es az ijedseg woodobabajakent eljem az eletem. Mert valakinek annak is lenni kell... Mert nem eleg egy szerep a szinhazban. Nem eleg gyakorolni a fuggony mogott! A kozonseg tapsa vonzo! de verzo ajkaikrol kegyetlenul csopog a kritika! Kimeletlenul szikraznak a tekintetek es minden egyes mozdulatodban altaluk belelatott gyanakvasai kisertetkent vegyulnek ossze arnyekoddal, hogy nehogy egy pillanatra is elfelejtsd, csak egy csupasz lelek vagy. Gyotrodve fetrengsz a utca ezrek labatol megtaposott mocskaban. Nem szabadulhatsz onmagadtol.... Hat kivagy te? Es miert letezel? Mit mondanak szavaid? Csak beloled jonnek.... Mondod te: Nemhiaba minden maskara, az alarc ala nem lathat senki sem! Tevedsz! A kutyak erzik a felelem szagat! Es minden amitol felsz megvalosul! Ugyhogy ne nezd a kozonseget! Magadnak jatsz! Csak magadnak....

Oh, igen, az a bizonyos hetedik erzek ami annyira dolgozik bennem mindig, ami miatt egetnivalo lennek mint a boszorkanyok. Nem tettem semmit de megmutattad magad, a sargafogu valodat! Menteni akartalak, de utolag latom magamat mentettem toled. Most szeles mosollyal es nyugodt szivvel terek nyugovora..... mert en tiszta vagyok.

"Az teszi szeppe a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt..."

Egyszer volt ami igazan fajt, es faj azota is. Amit igazan magamenak ereztem, hittem. Aminel marcsak masabb lesz, de jobb nem. Es hogy ezt elveszitettem. Akkor eppenhogy revbe ertem, de mielott a kod eloszlott volna hogy latszodhassak, hogy megmutathassam magam igazi valomban a revet elvontattak.....Ugy ereztem magam mint az a viragszal amit eppen akkor szakitanak le mikor a bimbo nyiladozni kezd, es ez a virag csak egyszer nyilik eleteben. Hosszu ido utan lett valaki akinek ugy lattattam volna magam ahogy senki nem lat, minden fatyol vagy alarc es minden nyom nelkul. A tiszta igazi onmagam. Nagy volt a vihar amig odaertem....tul hosszan is tartott talan....vagy a varakozas volt rovid..... Azt mondjak, ha igazan szeret az ember valakit akkor elengedi, de azt senki nem mondja hogy hogy ne legyen nehez. Vannak dolgok amikbe bele kell torodni, van amibe bele is lehet, es van amibe csak megprobalsz...Tudom ez az elet rendje...de akarmelyik is ervenyesul a remeny hal meg utoljara ha a sziv igazan szeret. Es az a sziv mar nem akar dramat, nem akar ekes szavakat. Mert az a sziv mar csak szeretni szeretne, tisztan, onzetlenul, es beket akar es nyugalmat.