Keringő-j-ének
Keringő-j-ének
A gyertya faggyú ujjamon pihen, s piciny csillámok rebbenek a lángból szivárvány porai villannak a fényben így pihennék én is lelked mélyében. A tűzben arcod vonala mint a szenvedély románca táncol, tucatnyi pózban tetszeleg s szinte meggyúlok a vágytól, Keringőzni hív a dallam s én szemeid tükrében élek, ritmust diktál az agynak a belőled áradó ének. Nem szólsz, de én tudom mit üzennek a percek, hogy a szívem minden dobogása ott dobog már benned. A színek kavalkádja mind kis művészek benned, teret és időt összefonva törnek utat a végtelennek. Te vagy a faggyú és én a kanóc mik egyé válva egy létnek, meleget árasztva varázsol örökre mindent szépnek. S ha a láng kihuny, a füstje egy része lesz az égnek, a nagy élet körforgásban, ahol a többi gyertyák égnek. 08.10.28. K.A.
digg it
del.icio.us
