in minute

Vágtatsz lihegve pejlovadon

farkasszemet nézve a végtelen étvágyával

Dübörög a föld

Mert nyomodnak súlya az indulat és akarat.

Nem vonz téged hatalom

s nem hagyod bódulni magad a dicsőség érájával

S tekinteted előtt a köd

visszatükrözi a sebek után maradt varakat.

Csupán az élvezet torzítja arcod,

de nincs mögötte meleg szenvedély,

csak bosszúhadjáratod kénkövei

fakasztanak cseppeket homlokodon.

Lándzsádra szorítod markod,

és ellenfelednek nincs esély,

s koronád hajdan fénylő égkövei

fénytelen vesznek el hegyormokon.

Karóra szúrt trófeaként cipeled magaddal

áldozataid a múltadból

de a fáklyák elfúltak a porban,

mit magad mögött hagytál.

S minden benned felgyülemlett haraggal

az esélyt kutatod

hogy ne vessze el egy pohár jó borban

s visszavehesd mit valaha kaptál.

2008.05. 6-7-8. K.A.

CIGÁNY

Gyűszűnyi bosszúság kanyarodik ajkamra

s meddőn figyelgetem múltam s ’érmeim’.

melyre méltóságot éreztem, én

s most aggódva törölgetem érveim.

Nem merek már vigadni, mulatni lelkesen

hisz az öröm, ha egyedüli, elveszik.

Csak gyötrő, kusza vágyak lesznek,

nyomorrá válnak görcsös tükreik.

S most kényszer lett az álmom,

hogy menedékem, otthonom legyen,

s hogy meneküljek otthonra vágyom,

egy otthonra, mely menedékhelyem.

Nem érzem a lelkem, zsibbadt végtaggá vált.

Csak hús lett a csont és izom fölött,

ernyedt, árva testrész, melynek

nincsen dolga a sok szükség között.

Én hibáztam, én vétkeztem!

Ellöktem mindent mi kapható!

S megfulladtam önmagamban!

Ember lettem! Egy lázadó!

Nincsen tervem, nincsen társam,

egyedüli fricska vagyok!

Csőcselék közt, balga zenész!

S a játékomra hagyatkozok!

Lesz kinek édes lesz dalom.

Lesz kinek a pokoli unalom.

Lesz aki elítél, de vállalom!

Mert lesz aki osztozik gondomon!

Ekképp képzelem életem.

Egy porszagú cigány leszek!

Egyszerre szegények ura, és hatalom,

s olykor egy árva, elhagyott gyerek!

2003. október 8.